Nem olyan régen volt egy utam a fogorvoshoz. Illetve, egészen pontosan több részes volt a dolog, úgyhogy már mondtam is a doktornőnek, hogy egészen olyan, mintha randiznánk. Annyira nem értékelte a humoromat, de vághatott volna jobb képet a helyzethez, ugyanis annyi pénzt hagytam nála, hogy az már egy kisebb vagyon. Éppen emiatt a fogászati beavatkozás miatt nem akartam beruházni egy kompresszorra, pedig igencsak szükségem volt rá az egyik munkámhoz. Szerencsém volt, mert az egyik barátom (megunva a nyavajgásomat) ajánlott egy jó gépkölcsönzőt. Így megúsztam egy nagyobb kiadást, mégis el tudtam végezni a munkámat.
Ha valaki számára ismeretlen hely a gépkölcsönző, akkor gyorsan és tömören elmagyarázom. A gépkölcsönző olyan, mint a sóher szomszédod, aki kölcsönad mindenféle eszközt és gépet, de fizetned kell érte. Viccet félretéve, rendkívül hasznos rendszernek tartom a gépkölcsönzést; ha éppen szükséged van egy drágább gépre, amit nem akarsz megvenni vagy nem tudsz kölcsönkérni rokonoktól vagy ismerősöktől, akkor egyszerűen csak kikölcsönzöd, majd a munka végeztével visszaviszed. Így nem kell megvenned, mégis tudod használni.
Na de hogy miért nem akartam beruházni a kompresszorra és mit kerestem a fogorvosnál? Egy kicsit vicces a történet, ilyen is csak velem eshet meg. Jóízűen túróstésztát ettem, amikor valami kemény dolgot éreztem a számban. Először azt hittem, belekerült valami a tésztába, de ahogy jobban megnéztem, kiderült, hogy a fogam az. Hála az égnek nem az egész, csak letört egy része. Annyira jellemző. Másoknak valahogy menőbben szokott letörni a foga, nem? Éppen valami durva dolgot esznek, mogyorót ropogtatnak, nem is tudom, de nem puhára főtt túrós tésztát… Annyira nem volt váratlan ez a fogletörés, mert még évekkel ezelőtt gyökérkezelték ezt a fogamat. A gyökérkezelés során vagy inkább következményeként pedig elhal a fog, mert nem biztosított a vér- és tápanyagellátása. Ez ilyen, nem lehet vele mit csinálni.
A kalandos ebéd után felhívtam a fogorvost, aki néhány nappal későbbre adott időpontot. Mivel nem fájt a fogam és semmi egyéb panaszom nem volt, ezért nem bántam ezt a pár napot; legalább felkészültem lélekben a fogorvos meglátogatására (nem a kedvenc programom ugyanis). Miután tüzetesen megvizsgálta, közölte, hogy koronát kell rá rakni és az majd megvédi a fogat. Vagyis ami maradt belőle. Cirkon korona került végül a fogamra, de nem azonnal. Az első alkalommal csak előkészítette a fogat a doktornő, megtisztította és kicsit megreszelte a felszínét, hogy ne bántsa a nyelvemet és könnyebb legyen felrakni a koronát majd. Következő találkozásunkkor „méretet vett” a koronához, megint egy másik alkalommal felrakta, aztán igazított rajta, végül pedig még egyszer megigazította. Ha valaki az én véleményemre kíváncsi, ezt fele ennyi lépésből és találkozásból meg lehetett volna oldani, de nem vagyok fogorvos.
Az a lényeg, hogy most már bátran ehetek bármit – akár még túróstésztát is -, mert nem fog beletörni a fogam. Legalábbis nem ez a fogam, a többiről pedig nem tudok nyilatkozni. De ha azokkal is történik valami, könnyen meglehet, hogy mégis összegabalyodunk a doktornővel, ha már ennyi időt együtt töltünk.